Miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
És ezt soha nem is fogod megérteni ..........-válaszolta gyermekét
átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is Papa, miért sír a mama
látszólag minden ok nélkül? Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden
amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon
miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a
Legfelsőbb Hatalmat:
- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen? Az Atya
elgondolkozva válaszolt:
Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly
gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni.
Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor
is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a
betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás
nélkül.
Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és
minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt
mélyen megbántotta.
Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt
szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy
vigyázzon férje szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti
meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit,
határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e?
És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek
kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak
szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát, nem a ruhájától függ amit éppen
visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól
ahogyan a haját viseli.
Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.
