Etka anyó: A boldogság magam vagyok

Drága gyermekköri jóga tanárom Etka verseire bukkantam ma, nagyon megörültem neki... ime az egyik, amelyik "megszólitott engem"

Megyek az úton előre
Ragyog rám a szép nap fénye
Két szemem is a Naptól, ragyog
A boldogság magam vagyok.

Mozdulatlanság szélcsendben
A Föld mozdul, mégis érzem
Velem együtt mozdul minden

Földünkkel a végtelenben.

A gondolat, ha haszontalan
Hagyd elmenni most azonnal
Jön a másik, mely már okos
Rávilágít mi a fontos.

Szemed, ha ragyog és nevet
Magad vagy már a szeretet
Aki rád néz boldog lehet
Érzi, hogy őt is szereted.

Ha egymást segíti minden ember
Nem kell soha többé fegyver
Ragyog a megértés fénye
Tudatunkból Égre Földre.

Boldogság müvészete...

Bármilyen messzire elmehetünk a boldogság keresésében, a távolban nem fogjuk megtalálni. Nem fogjuk meglelni sem más embereknél, sem a hivatásunkban, sem a sikerben, sem a gazdagságban. A boldogság titka saját szívünkben rejtőzik.

Sokan várják a nagy boldogságot. Csalódnak, ha nem jön el. A „nagy boldogság” keresése közben viszont nem ismerik fel az életük útján kínálkozó kis örömöket.
Fogadd el a mindennapok megszokottságát! Bízz benne, hogy ott leled meg mindazt, amire szükséged van. 

Ne keress folyton érdekes újdonságokat, hanem vedd észre azt, ami van! Csodálkozz rá a jelen pillanatra. Vedd észre mindazt, ami körülvesz, hiszen ez alkotja életed valóság-magvát. 

Egyszer talán megsejted, hogy a hétköznapok vezetnek el a valósághoz. Ha pedig érintkezésbe kerülsz a valósággal, akkor megtalálod az emberi létezés titkát. 

Ha a hétköznapok az Istennel való találkozás helyévé válnak számodra, akkor átalakulnak. Ha minden cselekedetedre odafigyelsz, felfedezed életedben a Lélek finom fuvallatát. A Lélek ajándéka, ha teljesen jelen vagy, ha megleled az összhangot önmagaddal, az eseményekkel és dolgokkal. Ezt a figyelmet azonban nem pusztán ajándékba kapjuk, hanem naponta gyakorolnunk kell, hogy el ne veszítsük.



Bátran állj bele az élet sodrásába! Az élet mindenütt jelen van. Körülvesz minket, csak meg kell nyílnunk előtte. El kell fogadnunk az életet, hiszen már itt van! Érezzük át mélyen és élvezzük minden percét: ez az életöröm. Tanuld meg a létezés művészetét, a pillanat átélését. 

Próbáld csak meg, hogy tudatosan lassabban mégy, amikor a munkahelyeden egyik irodaajtótól a másikhoz akarsz eljutni. Próbálj meg séta közben tudatosan érzékelni minden lépést, észlelni, ahogyan megérinted a talajt, és ahogy megint elszakadsz tőle. Próbáld meg, hogy lassan és figyelmesen veszed kezedbe a csészédet. Az élet művészete egészen hétköznapinak tűnhet. A helyes látásmódban rejlik a művészet, a dolgok mögé látásban, pontosabban az eseményekben rejlő öröm meglátásában. A boldogság művészetét bárki megtanulhatja, gyakorolhatja. És akár most is elkezdheted… (Anselm Grün: Minden napunk út a boldogsághoz)

Hogyan legyünk boldogok?

Az emberek állandóan azt az időt és helyet keresik, melyben boldogok lehetnek, úgy képzelve, hogy a boldogság azt jelenti: nincsenek problémáik.
Ez teljesen téves. Hiszen élni azt jelenti: örülünk, mert szembe nézünk egy problémával, és megpróbáljuk legyőzni, megpróbálunk felül kerekedni rajta. Ne szökjünk el a gondok elől. Sokkal jobb megállni és szembenézni velük.
Aztán majd azt fogjuk látni, hogy egyik probléma jön a másik után. Az élet állandó probléma és viszont. De miért tekintjük negatívumoknak a problémákat? Hiszen olyan szépek. Ez az élet.

Valerio Albisetti: Hogyan legyünk boldogok?

Boldogság

Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. 

Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. 

Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. 

Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékét. 

Boldognak is kell lenni, közben.

Márai Sándor: Füveskönyv