Egy új fejezet záródik le az életemben, van aki marad van aki továbbáll és bárhogy szeretném nem mindenkit tarthatok meg magamnak...

Müller Péter Örömkönyvéböl

Kellene az életemben egy ember, legalább egyetlen ember, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ez vagyok, minden jóval, rosszal, nemes és szennyes gondolattal együtt. És ez az egyetlen ember az, akit valóban szeretek. Ha igaz az, hogy a szeretetben a kettő egy lesz, és egymásba ölelkezik, akkor ott nem lehetnek magántitkok, hozzáférhetetlen sebek, és főleg levegőtlen, gennyes sebek nem lehetnek, mert nem tudnak egymással összeforrni. Összeforrni csak a tisztaság tud, ezt még a sebészek is tudják, mert még a testünk is így működik. Senki sem tökéletes. És elvárhatatlan, hogy az legyen, mert az ember nem az. (Müller Péter)

Etka anyó: A boldogság magam vagyok

Drága gyermekköri jóga tanárom Etka verseire bukkantam ma, nagyon megörültem neki... ime az egyik, amelyik "megszólitott engem"

Megyek az úton előre
Ragyog rám a szép nap fénye
Két szemem is a Naptól, ragyog
A boldogság magam vagyok.

Mozdulatlanság szélcsendben
A Föld mozdul, mégis érzem
Velem együtt mozdul minden

Földünkkel a végtelenben.

A gondolat, ha haszontalan
Hagyd elmenni most azonnal
Jön a másik, mely már okos
Rávilágít mi a fontos.

Szemed, ha ragyog és nevet
Magad vagy már a szeretet
Aki rád néz boldog lehet
Érzi, hogy őt is szereted.

Ha egymást segíti minden ember
Nem kell soha többé fegyver
Ragyog a megértés fénye
Tudatunkból Égre Földre.

Boldogság müvészete...

Bármilyen messzire elmehetünk a boldogság keresésében, a távolban nem fogjuk megtalálni. Nem fogjuk meglelni sem más embereknél, sem a hivatásunkban, sem a sikerben, sem a gazdagságban. A boldogság titka saját szívünkben rejtőzik.

Sokan várják a nagy boldogságot. Csalódnak, ha nem jön el. A „nagy boldogság” keresése közben viszont nem ismerik fel az életük útján kínálkozó kis örömöket.
Fogadd el a mindennapok megszokottságát! Bízz benne, hogy ott leled meg mindazt, amire szükséged van. 

Ne keress folyton érdekes újdonságokat, hanem vedd észre azt, ami van! Csodálkozz rá a jelen pillanatra. Vedd észre mindazt, ami körülvesz, hiszen ez alkotja életed valóság-magvát. 

Egyszer talán megsejted, hogy a hétköznapok vezetnek el a valósághoz. Ha pedig érintkezésbe kerülsz a valósággal, akkor megtalálod az emberi létezés titkát. 

Ha a hétköznapok az Istennel való találkozás helyévé válnak számodra, akkor átalakulnak. Ha minden cselekedetedre odafigyelsz, felfedezed életedben a Lélek finom fuvallatát. A Lélek ajándéka, ha teljesen jelen vagy, ha megleled az összhangot önmagaddal, az eseményekkel és dolgokkal. Ezt a figyelmet azonban nem pusztán ajándékba kapjuk, hanem naponta gyakorolnunk kell, hogy el ne veszítsük.



Bátran állj bele az élet sodrásába! Az élet mindenütt jelen van. Körülvesz minket, csak meg kell nyílnunk előtte. El kell fogadnunk az életet, hiszen már itt van! Érezzük át mélyen és élvezzük minden percét: ez az életöröm. Tanuld meg a létezés művészetét, a pillanat átélését. 

Próbáld csak meg, hogy tudatosan lassabban mégy, amikor a munkahelyeden egyik irodaajtótól a másikhoz akarsz eljutni. Próbálj meg séta közben tudatosan érzékelni minden lépést, észlelni, ahogyan megérinted a talajt, és ahogy megint elszakadsz tőle. Próbáld meg, hogy lassan és figyelmesen veszed kezedbe a csészédet. Az élet művészete egészen hétköznapinak tűnhet. A helyes látásmódban rejlik a művészet, a dolgok mögé látásban, pontosabban az eseményekben rejlő öröm meglátásában. A boldogság művészetét bárki megtanulhatja, gyakorolhatja. És akár most is elkezdheted… (Anselm Grün: Minden napunk út a boldogsághoz)

Nadányi Zoltán: Anyu!

Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik 
minden bajom, gondom.

Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!

Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került, 
csak egy kiáltásba.

Keserűből édes, 
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás, 
olyan csuda-szó ez.

Anyu, anyu! Anyu!
hangzik este-reggel, 
jaj de sok baj is van 
ilyen kis gyerekkel.

"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom. 

Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.

Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged!

A legjobb tanács

‎"Hiszem, hogy mindannyian okkal érkeztünk erre a világra, hogy minden életnek célja van. Nevetni születtünk, vagy hogy megcsókoljuk azt, akit igazán szívből szeretünk. Hogy kacagjunk, mosolyogjunk, sírjunk… túllépjünk és túléljünk – elfogadva a rosszat. Nem kell felejteni, de tovább kell lépni, menni előre, jobbra vagy balra, bármerre! Csak menni. A saját utad Te csinálod magadnak, és Te döntöd el, hogy miből építed. Én szeretetből akarom és bátorságból. Meg akarok élni minden pillanatot, amit az élet ad. A legjobb tanács, amit adhatok Neked, csak ennyi: szeress, nevess, láss, élj – és soha ne veszítsd el a reményt."

Egy majonézes üveg és 2 csésze kávé

Amikor az életben úgy tűnik  a nap 24 órája nem elég mindarra amit szeretnénk elérni... akkor emlékezzünk a majonézes üveg és a 2 csésze kávé történetére.

Egy professzor megállt a filozófia osztály előtt és az asztalán néhány tárgy volt. Amikor az óra elkezdődött, szótlanul felkapott egy nagy és üres majonézes üveget, és hozzálátott, hogy megtöltse golflabdákkal. Ezután megkérdezte a diákokat, hogy szerintük az üveg tele volt-e. Mind egyetértettek abban, hogy az volt.

A professzor ezután felkapott egy doboz kavicsot és beleöntötte őket az üvegbe. Megrázta az üveget finoman. A kavicsok legördültek és kitöltötték az üres területeket a golflabdák között. Ezután újra megkérdezte a diákokat és ők ismét egyetértettek, hogy az üveg tele volt.

Ekkor a professzor felvett egy homokkal teli dobozt és mind bele öntötte azt az üvegbe. Természetesen a homok láthatóan betöltötte a réseket.  Ismét megkérdezte a diákokat, hogy tele van-e az üveg. Ezúttal is egyhangúan igennel válaszoltak.

A professzor ezután váratlanul elővarázsolt két csésze kávét az asztal alól, és bele öntötte az egészet az üvegbe, hatékonyan kitöltve a fent maradó üres teret a homokszemek között. A diákok nevettek.

"Most", mondta a professzor, amint a nevetés alábbhagyott, "Azt akarom, felismerjétek, hogy az üveg az életeteket jelképezi.

"A golflabdák a fontos dolgok - Isten, a családotok, a gyermekeitek, az egészségetek, a barátaitok és a kedvenc elfoglaltságotok – ha minden mást el is veszítenél de ezek  a dolgok megmaradnának, az életed akkor is teljes lenne.”

"A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, és az autód.”

"A homok minden mást - a kis cucc.”

"Ha a homokkal töltöd meg az edényt elsőként," folytatta, " akkor nem marad hely a kavicsoknak vagy golflabdáknak. Ugyanez vonatkozik az életedre. Ha minden idödet  és energiádat a kis dolgok töltik ki, akkor soha nem lesz helye a dolgoknak, amelyek igazán fontosak a számodra.

"Figyelj a dolgokra, amelyek kritikusak a boldogságodhoz.

Játssz a gyerekeiddel.

Szánj időt az orvosi kivizsgálásokra.

Vidd el a partnered vacsorázni.

Mindig lesz idő arra, hogy kitakarítsd a házat, és hogy kividd a szemetet. "

"Tartsd szemmel  a golflabdáidat elsősorban – ez  valóban fontos. Állítsd fel a fontossági sorrendjeidet! A többi csak homok. "

Az egyik diák felemelte a kezét, és megkérdezte, hogy a kávé mit képvisel. A professzor mosolygott.

" Örülök, hogy megkérdezted.  Csak azt a célt szolgálja, hogy megmutassa nem számít mennyire telítettnek tűnik az életünk, mindig akad hely arra, hogy leüljünk két csésze kávéra a barátainkkal.