Thomas Edison legalább 2000 különböző anyagot próbált ki, hogy az égő rostjaként használja. Amikor egyik sem volt megfelelő erre a célra az asszisztense így panaszkodott: Minden munkánk hiába volt, semmi nem tanultunk ebből.
Edison így válaszolt magabiztosan: Ó dehogynem, nagyon sokat haladtunk már, rengeteget tanultunk. Most már tudjuk melyik az a kétezer elem, ami nem alkalmas az égő elkészítésére.
Híres mondása szerint "a lángelme egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék veríték".
Még egy történet Edisonról:
Thomas Edison laboratóriuma 1914 decemberében csaknem teljesen a lángok martalékává vált. Jóllehet a kár meghaladta a kétmillió dollárt, az épület csak 238000 dollárra volt biztosítva, mivel betonból készült, s így tűzállónak hitték. Edison életművének nagy része odaveszett azon a decemberi éjszakán. A tűzvész tetőpontján a feltaláló huszonnégy esztendős fia, Charles az aggodalomtól fél-őrülten rohangászott a füst és törmelék között, míg végre megtalálta az apját a tűz közelében, arcát vörösre festette a lángok visszfénye, ősz haja lobogott a szélben.
— A szívem sajgott érte — számol be az esetről Charles Edison. — Már nem volt fiatal, s most mindene elpusztult. Észrevett. „Hol van anyád?” kiabálta. Azt feleltem, nem tudom. „Eredj, keresd meg, hozd ide, soha az életben nem láthat még egyszer ehhez hasonlót.” Másnap reggel, reményeinek és álmainak üszkös romjai között kószálva, a hatvanhét esztendős Edison kijelentette: — A katasztrófa legnagyobb haszna, hogy minden tévedésünk elégett. Hála Istennek tiszta lappal indulhatunk újra.
Három héttel a tűz után sikerült megszerkesztenie az első fonográfját.
ui:
Gondoltatok már rá, hogy ha Edison nincs, akkor gyertyafénynél néznénk a TV-t?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése