Egy majonézes üveg és 2 csésze kávé

Amikor az életben úgy tűnik  a nap 24 órája nem elég mindarra amit szeretnénk elérni... akkor emlékezzünk a majonézes üveg és a 2 csésze kávé történetére.

Egy professzor megállt a filozófia osztály előtt és az asztalán néhány tárgy volt. Amikor az óra elkezdődött, szótlanul felkapott egy nagy és üres majonézes üveget, és hozzálátott, hogy megtöltse golflabdákkal. Ezután megkérdezte a diákokat, hogy szerintük az üveg tele volt-e. Mind egyetértettek abban, hogy az volt.

A professzor ezután felkapott egy doboz kavicsot és beleöntötte őket az üvegbe. Megrázta az üveget finoman. A kavicsok legördültek és kitöltötték az üres területeket a golflabdák között. Ezután újra megkérdezte a diákokat és ők ismét egyetértettek, hogy az üveg tele volt.

Ekkor a professzor felvett egy homokkal teli dobozt és mind bele öntötte azt az üvegbe. Természetesen a homok láthatóan betöltötte a réseket.  Ismét megkérdezte a diákokat, hogy tele van-e az üveg. Ezúttal is egyhangúan igennel válaszoltak.

A professzor ezután váratlanul elővarázsolt két csésze kávét az asztal alól, és bele öntötte az egészet az üvegbe, hatékonyan kitöltve a fent maradó üres teret a homokszemek között. A diákok nevettek.

"Most", mondta a professzor, amint a nevetés alábbhagyott, "Azt akarom, felismerjétek, hogy az üveg az életeteket jelképezi.

"A golflabdák a fontos dolgok - Isten, a családotok, a gyermekeitek, az egészségetek, a barátaitok és a kedvenc elfoglaltságotok – ha minden mást el is veszítenél de ezek  a dolgok megmaradnának, az életed akkor is teljes lenne.”

"A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, és az autód.”

"A homok minden mást - a kis cucc.”

"Ha a homokkal töltöd meg az edényt elsőként," folytatta, " akkor nem marad hely a kavicsoknak vagy golflabdáknak. Ugyanez vonatkozik az életedre. Ha minden idödet  és energiádat a kis dolgok töltik ki, akkor soha nem lesz helye a dolgoknak, amelyek igazán fontosak a számodra.

"Figyelj a dolgokra, amelyek kritikusak a boldogságodhoz.

Játssz a gyerekeiddel.

Szánj időt az orvosi kivizsgálásokra.

Vidd el a partnered vacsorázni.

Mindig lesz idő arra, hogy kitakarítsd a házat, és hogy kividd a szemetet. "

"Tartsd szemmel  a golflabdáidat elsősorban – ez  valóban fontos. Állítsd fel a fontossági sorrendjeidet! A többi csak homok. "

Az egyik diák felemelte a kezét, és megkérdezte, hogy a kávé mit képvisel. A professzor mosolygott.

" Örülök, hogy megkérdezted.  Csak azt a célt szolgálja, hogy megmutassa nem számít mennyire telítettnek tűnik az életünk, mindig akad hely arra, hogy leüljünk két csésze kávéra a barátainkkal.

A jégkrém jó a léleknek

A történetben egy ártatlan 6 éves forma fiú mondja az asztali áldást egy amerikai étteremben, míg a család többi tagja lehajtott fejjel hallgatja öt. Így szólt: "Isten jó, Isten nagyszerű, köszönjük az ételt és még inkább megköszönnénk ha anya jégkrémet is rendelhetne nekünk. Szabadság és igazság mindenkinek, Ámen!"
 A közelben ülő vendégek csendesen kuncogtak miközben a következő rosszalló megjegyzést hallhatták - " Hát ez az, itt van a hiba ezzel az országgal. Manapság még a gyerekek sem tudják hogyan kell imádkozni, ki hallott még olyat hogy jégkrémért imádkozzon Istenhez. "
Szegény fiú megszeppenve óriási könnyet morzsolt el a szemében és azt kérdezte mit rontott el és hogy most a jó Isten tényleg haragszik-e rá.
Édesanyja az ölébe vette és nyugtatgatta, hogy csodálatosan jól mondta az áldás és hogy semmi kétség afelől, hogy Isten nem haragudott meg ezért.
Egy jóvágású idősebb úriember távozott az étteremből és ahogy elhaladt mellettük rákacsintott a fiúra majd azt mondta. " Éppenséggel én biztosan tudom Isten az gondolta, hogy ez egy nagyszerű áldás volt. "
"Komolyan?" - kérdezte meglepetten a fiú és halkan odasúgta a tova haladó felé, hogy "milyen kár a hölgy sose kért még jégkrémet a jó Istentől. Egy kis jégkrém jót tesz a léleknek néha."
Természetesen az édesanya nem habozott a jégkrém rendelésben a vacsora befejezéséül. A fiú egy pillanatra ránézett a tálra majd valami emlékezetes dolgot cselekedett.
Felkapta a jégkrémtálat és szavak nélkül odament a hölgyhöz, egy nagy mosollyal lerakta elé és így szólt : "Tessék ez a tied. Tudod a jégkrém néha jót tesz a léleknek és az én lelkem már jó. "

A TANULÓNŐVÉR

A főnővér kis híján felhördült, amint belépve azt látta, hogy a tanulónővér épp akkor tette le a betegágynál lévő kórtermi  telefont.
Ezt szigorúan tilos volt használni.
Nyitotta a száját, hogy egy fergeteges letolásban részesítse a kis "rüfkét", ahogy az élete megkeserítőjét otthon emlegette.
A lány meg nézett rá pimaszul, és igyekezett a rágóját ugyanabban a tempóban, jó lassan rágni.
Tudta, hogy ezzel még jobban bosszantja a "nyanyát", mint a vastagon kihúzott szemével, bordó szájával, szegecses hiperminijével.
Ősz óta boldogították egymást, és mind a ketten őszintén remélték, hogy a lány mielőbb eltűnik  a pályáról.
Most azonban, még itt volt, és le kellett húznia az ágyneműt egy fél órája holtan elszállított néni ágyáról.
A néni az utcán esett össze, egész éjjel keresték a hozzátartozókat.
Aztán megtalálták a fiát Amerikában, egy szállodában, üzleti  úton, de csak üzenetet hagyhattak neki, hogy az édesanyja nagyon rosszul van.
A főnővér, amint visszaért a nővérszobába, sóhajtva roskadt le a székre.
Összerezzent a telefoncsörgésre.
A néni fia volt.
Nyitotta a száját, hogy elmondja, ...de a férfi hallhatóan igen megindultan beszélni kezdett.
- Már tudom, hogy meghalt az édesanyám, most tulajdonképpen a teendőkről kérdeznék.
Tudja, az az előbb, pár perce, ...miután a nővérke szólt, ...hogy most már ne, ...ne beszéljek tovább, mert... szóval, csak letettem...
Szóltak nekem itt a szállodában, hogy kórházban van az édesanyám, próbáltam hívni a szobáját, a megadott számot, a nővérke mondta, hogy nagyon rosszul van, de odateszi a kagylót a füléhez, beszéljek hozzá, hallani fogja, és jól fog esni neki. Tudja, olyan megnyugtató tudni, hogy úgy ment el, hogy közben az én hangomat hallotta...
A főnővér becsukta a száját.
A kis rüfke - gondolta magában,- a kis rüfke - és még mintha egy aprócska mosoly is átsuhant volna az arcán.
- Őszinte részvétem - mondta, és átírta a kórlapon a halál időpontját.

Mielőtt szólsz

A tanítvány már alig bírta türtőztetni magát, hogy el ne mondja a pletykát, amit a piacon hallott.
– Várj egy percig – intette a Mester. Igaz az, amit el akarsz nekünk mondani?
– Nem gondolnám.
– Hasznos?
– Nem, egyáltalán nem az.
– Szórakoztató?
– Nem.
– Hát akkor minek hallgassuk meg?

Ragadd meg a seprüt

 

Teréz anya így vélekedett: Beszélj kevesebben, fogd meg az a seprűt és takarítsd ki valaki házát. Az mindent elmond.
Valóban kevesebbet kellene beszélnünk és többet cselekedni. Ezt persze már a régiek is mindig emlegették.
Egy mondás szerint, ha hallom elfelejtem, ha látom emlékszem rá, ha csinálom akkor megértem. Ez nem csak azokra vonatkozik, akik tanulni szeretnének valami újat hanem arra is hogyan szeretnéd, hogy az emberek bánjanak veled.
A viselkedés az egyik legeredményesebb eszköze a kommunikációnak. Amikor fő a fejed és hasztalanul keresed a szavakat, állj meg egy pillanatra és emlékezz mit mondott Teréz anya, "mit tehetek itt és most?". Nos ha eleget gondolkoztál és beszéltél róla hogy mi legyen az, akkor itt az ideje hogy megfogd azt a seprűt és mozdulj.
Aktív emberek, azok akiket csodálunk, mert kiemelkednek a példamutatásukkal, mind tudják a titkot: Amit teszel oly hangosan beszél a személyedről, hogy nem hallom azt amit mondasz.
Légy aktív, és másokat is megihletsz, és mindeközben a saját életed is kiteljesítheted, ami talán a szótár összes szavával sem kifejezhető örömet hoz majd az életedbe.
Itt az új év, itt a lehetőség, TÉGY hogy boldog légy!

Elmélkedés - születés utáni élet

- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a szánkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni… ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok
én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg kicsit másképp, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös
zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne, és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmilyen mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No de néha, mikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Felnőttkor

Az állandóan imádkozó tanítványhoz így szólt a Mester:
– Meddig fogsz még Istenre támaszkodni, ahelyett, hogy a saját lábadra állnál?
A tanítvány megdöbbent.
– De hiszen te tanítasz bennünket arra, hogy Istenre mint Atyára tekintsünk.

– S mikor fogod megtanulni, hogy egy apa nem azért van, hogy rátámaszkodjunk, hanem azért,

hogy önállóságra neveljen?

Nézőpont kérdése

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

Urald érzelmeidet

"Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti. A kórházban a gyermek elveszí ...tovább »tette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek megkérd ezte az apját, szemében fájó tekintettel : - Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim? Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.
Visszament az autójához és többször belerúgott.
Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta:..."SZERETLEK APA!"
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!

Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:...
A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!
Ezért tart ott az emberiség ahol most.

Mi a különbség erő és bátorság között ?

Erő kell ahhoz, hogy kemény légy
Bátorság ahhoz, hogy gyengéd.

Erő kell ahhoz, hogy őrt állj
Bátorság ahhoz, hogy leengedd a védő falakat.

Erő kell ahhoz, hogy meghódíts 
Bátorság ahhoz, hogy megadd magad.

Erő kell ahhoz, hogy bizonyos légy
Bátorság ahhoz, hogy kételkedj.

Erő kell ahhoz, hogy beilleszkedj
Bátorság ahhoz, hogy kitűnjél.

Erő kell ahhoz, hogy átérezd mások fájdalmat
Bátorság ahhoz, hogy érezd a sajátod

Erő kell ahhoz, hogy elrejtsd érzelmeidet
Bátorság ahhoz, hogy felfedd őket.

Erő kell ahhoz, hogy elviseld az erőszakot
Bátorság ahhoz, hogy megállítsd

Erő kell ahhoz, hogy megállj a saját lábadon 
Bátorság ahhoz, hogy merj másokra támaszkodni.

Erő kell ahhoz, hogy szeress
Bátorság ahhoz, hogy engedd másoknak, hogy szeressenek.

Erő kell ahhoz, hogy túlélj
Bátorság ahhoz, hogy élj.
 

Sors, végzet?

Sokszor gondolkodtam azon, hogy mi a különbség - ha van különbség a szavak sors és végzet között.
Ez újból felmerült bennem amikor ezt a kis szösszenetet olvastam.


"A mester így szól a nőhöz, aki a végzete miatt panaszkodik : Te vagy az, aki a végzetedet alakítod.
De azért csak nem én vagyok a felelős, hogy nőnek születtem? kérdezi a hölgy.A mester így válaszol: Nőnek születni az nem végzet, hanem sors. Végzet az, hogy hogyan fogadod el az asszonyságodat és mit hozol ki belőle. "





Valaki nálam bölcsebb így magyarázta ezt:

"Sorsunkat mi választottuk magunknak! Mindannyian olyan sorsvonalat hoztunk magunkkal születésünkkor, amelyben át kell alakítanunk gondolkodásunkat. Amikor valaki a Földre születik, akkor szükségszerűen egy meghatározott zenekarba születik bele. A hasonlat egy kicsit azért sántít, mert bár ott látjuk, hogy melyik az a zenekar, de Földre születésünk után ez nem automatikusan történik. Sok ártó erő próbál más zenekarba terelni bennünket. Ezeknek ellent kell állnunk! Nem elég a testi vonzalom, sem a szellem, sem a lelki önmagában. Egyszerre van szükség mind a háromra ahhoz, hogy abba a karba kerüljünk, melyet ott világosan láttunk magunkénak. Kemény, önfegyelmező, értelmet komolyan működtető harc következménye lehet csak az, hogy megtaláljuk és fölvállaljuk a nekünk megfelelő, a minket megillető kart, azaz sorsunk vonalát. Ehhez viszont tudás kell és ezt a tudást bizony nem szabad siettetni, mert az ősellenség úgy akarja megrontani az érettebb lelkeket, hogy sietteti őket. Pedig a bölcs és türelmes várni tudó tudja csak a meglátott jót, megvalósítani. Meg kell tanulni a Várni Tudást! Azaz legyünk Alázatosak.
A végzet pedig a nem átgondolt, türelmetlenség következtében hozott rossz döntéseink és lépeseink együttes velejárója. Ahogy döntesz az lesz a végzeted is."
Mindenkinek sok türelmet kívánok akkor :)

Sütit enni

"Egyik beteg - egy sikeres üzletember - azt mondta nekem, hogy mielőtt megtudta, hogy prosztata rákkal diagnosztizálták mindig depressziós volt ha dolgok nem úgy mentek ahogy ő akarta. Boldogság az volt, amikor "megehette a sütijét". Ha megette a sütit akkor minden jó volt, ha nem ehette akkor az élet nem ért semmit. A "süti" viszont mindig változott. Valamikor pénz volt, valamikor hatalom, valamikor élvezet. Máskor egy új autó, egy nagyobb szerződés, még tekintélyesebb kinevezés volt az öröm tárgya. Másfél évvel a diagnózis előtt csak rázta a fejét bánatosan " Úgy tűnik mintha gyerek koromban tanultam volna utoljára hogyan kell élni. Amikor adok egy szelet sütit a fiamnak, boldog.
Ha elveszem a sütit akkor szomorú. Ö még csak két és fél éves, de én már negyvenhárom vagyok. Ilyen sokáig tartott megértenem, hogy a süti soha nem fog sokáig boldoggá tenni.
Abban a pillanatban, hogy ha megkapom a sütit már morzsáira kezd hullani és amiatt kezdek aggódni, hogy teljesen szétmorzsálódik vagy hogy valaki elveszi majd tőlem.
Tudod, sok mindent fel kell adnod ahhoz hogy gondoskodhass a sütiről, hogy megelőzd a morzsálódását és biztosítsd hogy soha senki ne vegye el tőled. Talán nem is lesz arra lehetőséged, hogy megedd a sütit mert olyan elfoglalt vagy azzal, hogy nehogy elveszítsd. Az élet nem arról szól, hogy birtokold a sütit."
A beteg ekkor nevetett és azt mondta a rák megváltoztatta őt. Életében először boldog. Nem érdekli, hogy megy az üzlet, nem érdekli, hogy veszít-e vagy nyer golfozáskor. Két éve a rák megkérdezte tőle, rendben mi a fontos? mi az ami igazán fontos? Hát az élet az fontos. Élet, élni bárhogy ahogy élni tudsz, élet sütivel, élet süti nélkül. Boldogságnak semmi köze a sütihez, csak az életben maradáshoz van köze. Ezelőtt kit érdekelt az idő? Megállt elgondolkodva és azt mondta, bakker hát azt hiszem, az élet a süti.

Legfontosabb lecke

Ezt a történetet a saját magam okulására is megőriztem, szeretném megosztani most mindenkivel.


"A nővér iskola második hónapjában a tanárunk egy villámtesztet adott nekünk. Én nagyon lelkiismeretes diák lévén végig futottam a kérdéseket mielőtt válaszoltam volna. Az utolsó kérdésen megakadt a szemem. "Mi a neve annak a hölgynek, aki takarítja az iskolát?"
Láttam a nőt több alkalommal is. Tudtam, hogy magas, sötét-hajú és olyan 50es éveiben járhat, de hogy tudnám a nevét? Beadtam a tesztet, az utolsó kérdést üresen hagytam.
Néhány perccel az óra vége előtt egy osztálytársam megkérdezte a tanárt, hogy az utolsó kérdés beleszámít-e a tesztbe.
Teljes-mértékig válaszolt a tanár. A karrierjük során rengeteg emberrel fognak találkozni. Mindegyikük fontos lesz. Megérdemlik a teljes figyelmüket és gondoskodásukat, még akkor is, ha csak annyit mondanak nekik, hogy 'hello'
Soha többet nem felejtettem el ezt a leckét. Azt is megtanultam, hogy a hölgy neve Dorothy volt."

Fedezd fel a belül rejtőző kincset

Olvastam egy történetet egy emberről, aki egy icipici lakásban élt és mélységes szegényben élt majd meghalt. Életében még az is előfordult, hogy hajléktalan volt és az utcán élt. Ez az ember soha nem mondhatta el magáról, hogy sikeres volt és semmiben sem győzedelmeskedett. Csupán itt élt majd meghalt akárcsak egy ismeretlen arc a tömegben.

A temetése után a család néhány tagja elment kitakarítani a nagyon elhanyagolt kis lakást. Találtak egy képet a falon és eladták egy hölgynek a zsibvásáron. A hölgy elvitte a helyi műkereskedőhöz felbecsültetni az értékét. A legnagyobb meglepetés érte őt, amikor kiderült, hogy a kép hihetetlenül értékes. A kép, ami évekig ebben a romos lakásban lógott a falon egy híres festő műve volt, aki az 1800as években élt. A nő úgy határozott, hogy elárverezteti a festményt és a végén több millió dollárért el is adta.

Képzeld el mennyire megválthatott volna a szegény ember élete, ha tudta volna mennyit ért a tulajdona. Multimilliomos volt és még csak nem is tudott róla. Milliónyi ember él ma a Földön, akik felbecsülhetetlen értékeket hordoznak magukban és még csak nem is tudnak róla. Néha fel kell fedeznünk mi rejlik a belsőnkben, hogy igazán megértsük az értékeinket.

Ne elégedj meg a középszerűséggel. Te egy mestermű vagy, amit a világ leghíresebb művésze alkotott.
Minden reggel, amikor felkelsz emlékeztesd magad arra, hogy
"Fontos vagyok, Isten saját-kezűleg választott ki engem és a személyem jelentős és felbecsülhetetlen értéket képvisel."

Mert az Ő alkotása vagyunk.. (Efézusi levél, 2:10, ÚSZ)

Joel Osteen tollából

Tanulj a hibáidból

Thomas Edison legalább 2000 különböző anyagot próbált ki, hogy az égő rostjaként használja. Amikor egyik sem volt megfelelő erre a célra az asszisztense így panaszkodott: Minden munkánk hiába volt, semmi nem tanultunk ebből.
Edison így válaszolt magabiztosan: Ó dehogynem, nagyon sokat haladtunk már, rengeteget tanultunk. Most már tudjuk melyik az a kétezer elem, ami nem alkalmas az égő elkészítésére.


Híres mondása szerint "a lángelme egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék veríték".


Még egy történet Edisonról:
Thomas Edison laboratóriuma 1914 decemberében csaknem teljesen a lángok martalékává vált. Jóllehet a kár meghaladta a kétmillió dollárt, az épület csak 238000 dollárra volt biztosítva, mivel betonból készült, s így tűzállónak hitték. Edison életművének nagy része odaveszett azon a decemberi éjszakán. A tűzvész tetőpontján a feltaláló huszonnégy esztendős fia, Charles az aggodalomtól fél-őrülten rohangászott a füst és törmelék között, míg végre megtalálta az apját a tűz közelében, arcát vörösre festette a lángok visszfénye, ősz haja lobogott a szélben.
— A szívem sajgott érte — számol be az esetről Charles Edison. — Már nem volt fiatal, s most mindene elpusztult. Észrevett. „Hol van anyád?” kiabálta. Azt feleltem, nem tudom. „Eredj, keresd meg, hozd ide, soha az életben nem láthat még egyszer ehhez hasonlót.” Másnap reggel, reményeinek és álmainak üszkös romjai között kószálva, a hatvanhét esztendős Edison kijelentette: — A katasztrófa legnagyobb haszna, hogy minden tévedésünk elégett. Hála Istennek tiszta lappal indulhatunk újra.
Három héttel a tűz után sikerült megszerkesztenie az első fonográfját.


ui:
Gondoltatok már rá, hogy ha Edison nincs, akkor gyertyafénynél néznénk a TV-t?

Változás 5 lépésben

Első lépés
Sétálok egy utcán, a járdán egy nagy gödör van. Beleesem. Úgy érzem egy örökkévalóságba telik mire kimászom belőle. Az én hibám volt.

Második lépés

Sétálok ugyanazon az utcán, megint beleesem a gödörbe. Megint hosszú időbe telik mire kimászom. Nem az én hibám.

Harmadik lépés

Ismét ugyanazon az utcán sétálok. Megint beleesem a gödörbe, lassan szokásommá válik. Az én hibám. Ezúttal rögtön kimászom.

Negyedik lépés

Ismételten ugyanazon az utcán sétálok és látom a mély gödröt. Elsétálok mellette.

Ötödik lépés

Mostantól egy másik utcán sétálok.



Szerintem ezek a lépések nagyon sok mindenre értelmezhetőek. No és persze mindenkinek meg van a maga "gödre". :) Nem is szólva arról, hogy miért nem tudunk tanulni a hibánkból elsőre, hogy átugorhassunk rögtön az ötödik lépésre???

Járj a saját utadon - vagyis ebben az esetben fuss a saját utadon

"Néhány hónappal ezelőtt a szomszédságban futottam. Körülbelül még egy mérföld volt hátra a hazafelé vezető útig. Ekkor észrevettem egy másik férfit aki körülbelül negyed mérföldnyire volt tőlem. Ilyen távolságból is megtudtam mondani, hogy lassabban mozgott nálam és arra gondoltam "Remek, megpróbálom utolérni."
Ezért elkezdtem gyorsabban és gyorsabban futni. Ahogy több utcát is elhagytunk láttam, hogy csak egy kicsivel értem közelebb hozzá. Néhány perc elteltével már csak 100 méterre voltam tőle ezért még gyorsabb tempóra váltottam. Olyannyira elhatároztam magam, hogy utolérem ha bárki látott volna azt gondolta volna, hogy az olimpiai játékokra készülök. Végre nem csupán utolértem, de le is hagytam őt. Legbelül nagyon jól éreztem magam, hogy legyőztem. ( Persze ö nem is tudta, hogy versenyeztünk.) Amikor észhez tértem az eufóriából rájöttem, hogy rég elhagytam a kanyar a hazafelé vezető úthoz. Olyannyira el foglalt az, hogy legyőzzem ezt az ismeretlen embert, hogy nem vettem észre közel 6 hosszú utcával tovább futottam. Így vissza kellett forduljak és újból lefussam ezt a távot
Néha ez megesik velünk az életben is, nemde? Talán próbálunk valaki mást lekörözni - egy szomszédot, egy barátot, egy munkatársat. Olyannyira elvesztjük az eszünket a versengésben, mindenáron próbáljuk bizonyítani, hogy mennyivel fontosabbak vagyunk. Minden energiánkat és időnket ezzel töltjük ezen a téves úton, amikor inkább azzal kellene törődjünk, hogy előrejussunk, fejlődjünk és beteljesítsük sorsunkat!

Ha magadra ismersz a történetben, rá kell döbbenned, hogy az életed sokkal jobban haladna előre ha nem versenyeznél mindenki mással körülötted. Rengeteg erőfeszítésbe telik - mind fizikai mind lelki téren - hogy egész nap másokat próbálj lenyűgözni. Mennyire felszabadító is azt mondani: 'Ma senkit nem kell lenyűgözzek, semmit se kell bizonyítsak! Biztos vagyok magamban. Nem fogom magam rosszul érezni, ha jobban nézek ki, ha többet keresek vagy ha több elismerést kapok, mint mások. Nem kell versenyezzek veled, a saját utamat járom.'
Joel Osteen tollából

Minél hamarabb felszabadítod magad, annál előbb tudsz a jövődre koncentrálni, hogy megvalósíthasd az életcélod.Vágj bele minél hamarabb. :)

Tapsold meg magad

Oly gyakran nagyon könnyű mások tehetségét és erősségét látni míg mi hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a jó tulajdonságokat magunkban. Valójában a legtöbb ember saját maga legsúlyosabb kritikusa pedig igazából nekünk kellene a legjobb támogatónknak lenni saját magunk számára. Itt most nem arról beszélek hogy légy önző vagy beképzelt, inkább arról hogy lásd meg a jót saját magadban, tapsold meg még a legkisebb teljesítményeket az életedben.

A saját magad ellen irányuló negatív hozzáállás nemcsak, hogy megkeseríti a mindennapi életedet, de akadályozza a személyes fejlődésedet. Szabály szerint bebörtönöz. Annak érdekében, hogy tovább léphess meg kell tanulnod szeretni és elfogadni saját magadat azért aki vagy mert a Biblia is azt mondja hogy ha nem szereted önmagadat, akkor nem vagy képes szeretni másokat sem.

Miért nem kezded minden napodat azzal, hogy emlékezteted magad az összes dologra, amit helyesen teszel. Talán az életed egyáltalán nem úgy alakult, ahogy tervezted de emlékezz, hogy te még mindig itt vagy, értéked és célod van ebben az életben. Kezdd el keresni a pozitív dolgokat az életedben és hagyd, hogy ezek emlékeztessenek az Istenadta erődre és segítsenek az előre haladásban.























Befejezted valamelyik tervedet, amit már régóta halogatsz? Tapsold meg magad érte! Kedves voltál valakihez, akit nehéz elviselni? Tapsold meg magad! Leküzdtél egy függőséget? Tapsold meg magad!
Nem kell, hogy arra várj, hogy mások értékeljenek Téged. Tudnod kell, hogy mindenek előtt Isten értékel téged, ez erősítse meg a magadban táplált bizalmat!!!!

Az egészet úgy összegezhetném egyetlen mondatban: "Szeresd felebarátodat, mint magadat." (Galátzia levél 5:14, Új testamentum )

Joel Osteen tollából