Beismered vagy sem ha nem érzed jól magad az kivűlről is sugároz... olyannyira, hogy sokszor még betegségeket is hoz...persze sokaknak az jut arról eszébe hogy "Van is nekem arra időm hogy azzal foglalkozzam miként látnak engem kivülről amikor olyan sok minden miatt kell aggódnom !?!"

Idén többször is alkalmam volt megtapasztaljam mennyire igaz, hogy számit mennyire érzed jól magad a börödben... álláskeresés volt az izgalom és depresszió oka. Minden percemet a számitógép előtt töltöttem, minden lehetséges hirdetésre jelentkeztem. Nem érdekelt, hogy milyen munkahely csak kapjak már állást... gondoltam nem lesz semmi gond, pár hét és biztos valaki felvesz... nos ez nem igy történt... egyre inkább magamba sülyedtem... ahelyett, hogy kinyújtottam volna a kezem és segitséget kérjek másoktól inkább magamba roskadtam... gondoltam biztos az a baj, hogy nem vagyok már elég fiatal... no hogy a kilókról ne is beszéljünk... hogyan fogom megoldani a gyerekmegörzést ... és igy tovább...

Egyedül arra volt szükségem, hogy kilépjek a mártir szerepemböl... amikor végre elhittem, hogy csinosan öltöztem az interjúra és hogy van elég önbizalmam ahhoz, hogy elvégezzem az állást akkor felragyogtam eléggé és meggyőztem az alkalmazókat, hogy én vagyok a megfelelö ember az állásra.
És ez nem is azt jelentette, hogy valami új drága ruhát kellett magamra öltsek és drága ékszereket. Ráérős idömben böngésztem a kilós boltokat hátha találok valami kincset, ami nekem új de nem feltétlenül visz csődbe.
Kirángattam magam a lakásból és ismerösökkel futottam össze akiknek elújságoltam, hogy állást keresek és a hasonló munkahelyen dolgozoktól megkérdeztem nekik milyen tapasztalatuk volt és hogy ha tudják meséljék el milyen munkabér szerintük a legmegfelelöbb bizonyos poziciókra... mert ugye túl sokat se kellene kérni a végre várt interjún.
Minnél többet jártam a várost annál aktivabbnak éreztem magam és már attól is boldognak éreztem magam ha kirakatokat nézhettem vagy a babámat a játszótérre vihettem.
Mikor elérkezett a megfelelö pillanat és mosolyogva válaszoltam a kérdésekre a leendő fönök viszonozta a mosolyt...
Amit ebböl tanultam nem szeretném elfelejteni!

Ne engedjem el magam bármennyire is kétségbeejtönek látszik a helyzet.
Mozogjak még ha csak vásárlás miatt és ez a kis edzés megtölti a tüdömet friss levegövel és a lelkemet friss reménnyel.
Öltözzek fel csinosan még ha csak sétálni megyek vagy egy randira barátokkal
Megérdemlem, hogy néha elkényeztessem magam és nem is kell csödbe menni emiatt
Végül a legfontosabb, hogy mosolyogjak! Semmibe sem kerül, de felszabaditó

Legtöbbször az emberek észre sem veszik, hogy mit viselsz mikor ragályos mosolyod és a jókedved!
Boldog Új Évet!