Hogyan legyünk boldogok?

Az emberek állandóan azt az időt és helyet keresik, melyben boldogok lehetnek, úgy képzelve, hogy a boldogság azt jelenti: nincsenek problémáik.
Ez teljesen téves. Hiszen élni azt jelenti: örülünk, mert szembe nézünk egy problémával, és megpróbáljuk legyőzni, megpróbálunk felül kerekedni rajta. Ne szökjünk el a gondok elől. Sokkal jobb megállni és szembenézni velük.
Aztán majd azt fogjuk látni, hogy egyik probléma jön a másik után. Az élet állandó probléma és viszont. De miért tekintjük negatívumoknak a problémákat? Hiszen olyan szépek. Ez az élet.

Valerio Albisetti: Hogyan legyünk boldogok?

Harmónia

Hagyományos módszerei ellenére a Mester nem sokra tartotta a tradíciókat és a szabályokat.
Egyszer vita támadt az egyik tanítvány és a lánya között, mert a férfi nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy lánya tartsa magát azokhoz a szabályokhoz, melyeket vallásuk előír a párválasztásban.
A Mester nyíltan a lány pártjára állt.
A tanítvány persze nagyon meglepődött, hogy pont egy szent ember tesz ilyet. A Mester így szólt hozzá:
- Értsd meg, az élet olyan, mint a zene. Azt is sokkal inkább érzéssel és ösztönszerűen játsszák, mintsem szabályok szerint.

Anthony de Mello: A csend szava

A jégkrém jó a léleknek

A történetben egy ártatlan 6 éves forma fiú mondja az asztali áldást egy amerikai étteremben, míg a család többi tagja lehajtott fejjel hallgatja öt. Így szólt: "Isten jó, Isten nagyszerű, köszönjük az ételt és még inkább megköszönnénk ha anya jégkrémet is rendelhetne nekünk. Szabadság és igazság mindenkinek, Ámen!"
 A közelben ülő vendégek csendesen kuncogtak miközben a következő rosszalló megjegyzést hallhatták - " Hát ez az, itt van a hiba ezzel az országgal. Manapság még a gyerekek sem tudják hogyan kell imádkozni, ki hallott még olyat hogy jégkrémért imádkozzon Istenhez. "
Szegény fiú megszeppenve óriási könnyet morzsolt el a szemében és azt kérdezte mit rontott el és hogy most a jó Isten tényleg haragszik-e rá.
Édesanyja az ölébe vette és nyugtatgatta, hogy csodálatosan jól mondta az áldás és hogy semmi kétség afelől, hogy Isten nem haragudott meg ezért.
Egy jóvágású idősebb úriember távozott az étteremből és ahogy elhaladt mellettük rákacsintott a fiúra majd azt mondta. " Éppenséggel én biztosan tudom Isten az gondolta, hogy ez egy nagyszerű áldás volt. "
"Komolyan?" - kérdezte meglepetten a fiú és halkan odasúgta a tova haladó felé, hogy "milyen kár a hölgy sose kért még jégkrémet a jó Istentől. Egy kis jégkrém jót tesz a léleknek néha."
Természetesen az édesanya nem habozott a jégkrém rendelésben a vacsora befejezéséül. A fiú egy pillanatra ránézett a tálra majd valami emlékezetes dolgot cselekedett.
Felkapta a jégkrémtálat és szavak nélkül odament a hölgyhöz, egy nagy mosollyal lerakta elé és így szólt : "Tessék ez a tied. Tudod a jégkrém néha jót tesz a léleknek és az én lelkem már jó. "