A történetben egy ártatlan 6 éves forma fiú mondja az asztali áldást egy amerikai étteremben, míg a család többi tagja lehajtott fejjel hallgatja öt. Így szólt: "Isten jó, Isten nagyszerű, köszönjük az ételt és még inkább megköszönnénk ha anya jégkrémet is rendelhetne nekünk. Szabadság és igazság mindenkinek, Ámen!"
A közelben ülő vendégek csendesen kuncogtak miközben a következő rosszalló megjegyzést hallhatták - " Hát ez az, itt van a hiba ezzel az országgal. Manapság még a gyerekek sem tudják hogyan kell imádkozni, ki hallott még olyat hogy jégkrémért imádkozzon Istenhez. "
Szegény fiú megszeppenve óriási könnyet morzsolt el a szemében és azt kérdezte mit rontott el és hogy most a jó Isten tényleg haragszik-e rá.
Édesanyja az ölébe vette és nyugtatgatta, hogy csodálatosan jól mondta az áldás és hogy semmi kétség afelől, hogy Isten nem haragudott meg ezért.
Egy jóvágású idősebb úriember távozott az étteremből és ahogy elhaladt mellettük rákacsintott a fiúra majd azt mondta. " Éppenséggel én biztosan tudom Isten az gondolta, hogy ez egy nagyszerű áldás volt. "
"Komolyan?" - kérdezte meglepetten a fiú és halkan odasúgta a tova haladó felé, hogy "milyen kár a hölgy sose kért még jégkrémet a jó Istentől. Egy kis jégkrém jót tesz a léleknek néha."
Természetesen az édesanya nem habozott a jégkrém rendelésben a vacsora befejezéséül. A fiú egy pillanatra ránézett a tálra majd valami emlékezetes dolgot cselekedett.
Felkapta a jégkrémtálat és szavak nélkül odament a hölgyhöz, egy nagy mosollyal lerakta elé és így szólt : "Tessék ez a tied. Tudod a jégkrém néha jót tesz a léleknek és az én lelkem már jó. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése