Kellene az életemben egy
ember, legalább egyetlen
ember, akinél nem
kényszerülök önvédelemre.
Akinek lelkem titkos kódját ki
merem adni. Akit beengedek
magamba: ez vagyok, minden
jóval, rosszal, nemes és
szennyes gondolattal együtt.
És ez az egyetlen ember az,
akit valóban szeretek. Ha igaz
az, hogy a szeretetben a kettő
egy lesz, és egymásba
ölelkezik, akkor ott nem
lehetnek magántitkok,
hozzáférhetetlen sebek, és
főleg levegőtlen, gennyes
sebek nem lehetnek, mert
nem tudnak egymással
összeforrni. Összeforrni csak
a tisztaság tud, ezt még a
sebészek is tudják, mert még
a testünk is így működik.
Senki sem tökéletes. És
elvárhatatlan, hogy az legyen,
mert az ember nem az.
(Müller Péter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése