Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 - de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye.
Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a Magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a Magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben MI rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak ITT:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be AZ, aki betér . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki "slattyog", miért nem "lófrál"?
Száguldó hová szalad?
Ki  vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak AZ áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki "beslisszol",  elinal,
Nem "battyog" AZ, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó ITT kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik ITT tekereg, --
Elárulja kósza nesz - Itt  kóvályog,
ITT  ténfereg. . . Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért  özönlik,
Mikor  tódul,  vagy  vonul,
Vagy  hömpölyög, s mégsem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet...!

Magyar nyelv szépségéről

A Magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét "óangolnak" nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd' 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban MI, magyarok a Mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását. De hogy NE csak az én elfogultságom szóljon: ... Mit mondanak a külföldiek a Magyar nyelvről?
Néhány idézet:

Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos Nyelvtan megalkotója is:
"a Magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század):
"Olyan a Magyar nyelv szerkezete, Mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság."

George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta:
"Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a Magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a Magyar lett Volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven Sokszorta pontosabban Lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit."

Grover S. Krantz amerikai kutató:
"A Magyar nyelv ősisége Magyarországon /.../ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /.../ az összes helyben maradó nyelv közül a Magyar a legrégebbi."

Ove Berglund svéd orvos és műfordító:
"Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson:
"...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)

De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:
Isaac Asimov scifi író:
"Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok."

Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta:
"Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!"

'A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.'
VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/

A TANULÓNŐVÉR

A főnővér kis híján felhördült, amint belépve azt látta, hogy a tanulónővér épp akkor tette le a betegágynál lévő kórtermi  telefont.
Ezt szigorúan tilos volt használni.
Nyitotta a száját, hogy egy fergeteges letolásban részesítse a kis "rüfkét", ahogy az élete megkeserítőjét otthon emlegette.
A lány meg nézett rá pimaszul, és igyekezett a rágóját ugyanabban a tempóban, jó lassan rágni.
Tudta, hogy ezzel még jobban bosszantja a "nyanyát", mint a vastagon kihúzott szemével, bordó szájával, szegecses hiperminijével.
Ősz óta boldogították egymást, és mind a ketten őszintén remélték, hogy a lány mielőbb eltűnik  a pályáról.
Most azonban, még itt volt, és le kellett húznia az ágyneműt egy fél órája holtan elszállított néni ágyáról.
A néni az utcán esett össze, egész éjjel keresték a hozzátartozókat.
Aztán megtalálták a fiát Amerikában, egy szállodában, üzleti  úton, de csak üzenetet hagyhattak neki, hogy az édesanyja nagyon rosszul van.
A főnővér, amint visszaért a nővérszobába, sóhajtva roskadt le a székre.
Összerezzent a telefoncsörgésre.
A néni fia volt.
Nyitotta a száját, hogy elmondja, ...de a férfi hallhatóan igen megindultan beszélni kezdett.
- Már tudom, hogy meghalt az édesanyám, most tulajdonképpen a teendőkről kérdeznék.
Tudja, az az előbb, pár perce, ...miután a nővérke szólt, ...hogy most már ne, ...ne beszéljek tovább, mert... szóval, csak letettem...
Szóltak nekem itt a szállodában, hogy kórházban van az édesanyám, próbáltam hívni a szobáját, a megadott számot, a nővérke mondta, hogy nagyon rosszul van, de odateszi a kagylót a füléhez, beszéljek hozzá, hallani fogja, és jól fog esni neki. Tudja, olyan megnyugtató tudni, hogy úgy ment el, hogy közben az én hangomat hallotta...
A főnővér becsukta a száját.
A kis rüfke - gondolta magában,- a kis rüfke - és még mintha egy aprócska mosoly is átsuhant volna az arcán.
- Őszinte részvétem - mondta, és átírta a kórlapon a halál időpontját.

Mielőtt szólsz

A tanítvány már alig bírta türtőztetni magát, hogy el ne mondja a pletykát, amit a piacon hallott.
– Várj egy percig – intette a Mester. Igaz az, amit el akarsz nekünk mondani?
– Nem gondolnám.
– Hasznos?
– Nem, egyáltalán nem az.
– Szórakoztató?
– Nem.
– Hát akkor minek hallgassuk meg?

A számla

Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban
kezében egy cédulával. Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft

Összesen: 4800 Ft .

Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne.
Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett
töltöttem: 0 Ft
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft
- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft
- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem
Neked: 0 Ft
- az életemért,amit minden nap neked adok: 0 Ft.

Összesen: 0 Ft

Amikor befejezte, anyja mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak.. A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből. Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE.

Ragadd meg a seprüt

 

Teréz anya így vélekedett: Beszélj kevesebben, fogd meg az a seprűt és takarítsd ki valaki házát. Az mindent elmond.
Valóban kevesebbet kellene beszélnünk és többet cselekedni. Ezt persze már a régiek is mindig emlegették.
Egy mondás szerint, ha hallom elfelejtem, ha látom emlékszem rá, ha csinálom akkor megértem. Ez nem csak azokra vonatkozik, akik tanulni szeretnének valami újat hanem arra is hogyan szeretnéd, hogy az emberek bánjanak veled.
A viselkedés az egyik legeredményesebb eszköze a kommunikációnak. Amikor fő a fejed és hasztalanul keresed a szavakat, állj meg egy pillanatra és emlékezz mit mondott Teréz anya, "mit tehetek itt és most?". Nos ha eleget gondolkoztál és beszéltél róla hogy mi legyen az, akkor itt az ideje hogy megfogd azt a seprűt és mozdulj.
Aktív emberek, azok akiket csodálunk, mert kiemelkednek a példamutatásukkal, mind tudják a titkot: Amit teszel oly hangosan beszél a személyedről, hogy nem hallom azt amit mondasz.
Légy aktív, és másokat is megihletsz, és mindeközben a saját életed is kiteljesítheted, ami talán a szótár összes szavával sem kifejezhető örömet hoz majd az életedbe.
Itt az új év, itt a lehetőség, TÉGY hogy boldog légy!

Döntés

Az ember élete egyszeri, ezért sohasem fogjuk tudni megállapítani, melyik döntésünk volt jó és melyik rossz. Az adott helyzetben csak egyszer dönthetünk, s nem adatott meg nekünk egy második, harmadik, negyedik élet, hogy különféle döntéseinket összehasonlíthassuk.

Milan Kundera

Már késő

Súlyosnak éreztem a karom és a lábam, csalódás ült rám, valami névtelen, lebegő zavar fogott el. Nem akartam betolakodni a világába. Csak egy ideig át akartam ölelni, a mellkasomra húzni a fejét.

“Tudom már nagyon késő mondani, tudom már nincs értelme mondani, tudom, már felesleges megvallani, tudom már nincs értelme elárulni: életem része voltál, életem része maradsz, mint távoli, mint elérhetetlen, mint titok."

Gyűlölet

Ha gyűlölsz, az egód kiteljesedik. Az ego csak akkor létezhet, ha gyűlöl, mert a gyűlölet által felsőbbrendűnek érzed magad, a gyűlöletben elszigetelődsz, a gyűlölet meghatároz. A gyűlöletben egy bizonyos identitásra teszel szert. A szeretetben az egónak el kell tűnnie. Ha szeretsz, nem vagy többé elszigetelt: a szeretet segít feloldódni másokban. A szeretet találkozás, egyesülés. Ha túlságosan ragaszkodsz az egódhoz, akkor a gyűlölet könnyű, a szeretet pedig a legnehezebb dolog. Légy óvatos, éber: a gyűlölet az ego árnyéka. A szeretethez nagy bátorságra van szükség. Nagy bátorságra van szükség hozzá,mert az ego feláldozásával jár. Csak azok képesek szeretni, akik készen állnak arra, hogy senkivé váljanak.

Emlékezz...

...amikor nem, mint ép, egészséges jön a világra, hanem torz testtel, torz szellemmel vagy mindkettővel, emlékezz rá, hogy akkor is a Te gyermeked.
Arra is emlékezz, hogy joga van az élethez, bármilyen legyen is az, és joga van a boldogsághoz, amelyet neked kell megtalálnod a számára.
Légy büszke a gyermekedre, fogadd el olyannak, amilyen, és ne törődj a tudatlanok szavaival és bámuló pillantásaival! Ennek a gyermeknek jelentősége van a Te számodra, és valamennyi gyermek számára. Ha kiteljesíted az életét, érte és vele megleled az örömöt. Azt az örömöt, amit még gyanítani sem mersz.
Emeld fel a fejed, és menj a kijelölt utadon!

 Pearl Buck: A gyermek, aki soha nem nőtt fel

Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba. A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül. Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget. A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel.

Független

Ha két független, szabad ember - akik a saját vállukon hordják a felelősséget - találkozik, abban mérhetetlen szépség rejlik. Egyik sem teher a másik számára. Egyik sem hárít semmit a másikra. Egészen elvetették az áthárítás gondolatát. Együtt lehetnek, de egyedüllétük érintetlen marad, kristálytiszta, szűzi. Sosem lépnek át egymás területére. Élvezhetik egymást éppen amiatt, hogy különállóak.

Elmélkedés - születés utáni élet

- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a szánkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni… ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok
én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg kicsit másképp, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös
zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne, és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmilyen mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No de néha, mikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Boldogság

Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. 

Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. 

Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. 

Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékét. 

Boldognak is kell lenni, közben.

Márai Sándor: Füveskönyv

Felnőttkor

Az állandóan imádkozó tanítványhoz így szólt a Mester:
– Meddig fogsz még Istenre támaszkodni, ahelyett, hogy a saját lábadra állnál?
A tanítvány megdöbbent.
– De hiszen te tanítasz bennünket arra, hogy Istenre mint Atyára tekintsünk.

– S mikor fogod megtanulni, hogy egy apa nem azért van, hogy rátámaszkodjunk, hanem azért,

hogy önállóságra neveljen?