Döntés

Az ember élete egyszeri, ezért sohasem fogjuk tudni megállapítani, melyik döntésünk volt jó és melyik rossz. Az adott helyzetben csak egyszer dönthetünk, s nem adatott meg nekünk egy második, harmadik, negyedik élet, hogy különféle döntéseinket összehasonlíthassuk.

Milan Kundera

Már késő

Súlyosnak éreztem a karom és a lábam, csalódás ült rám, valami névtelen, lebegő zavar fogott el. Nem akartam betolakodni a világába. Csak egy ideig át akartam ölelni, a mellkasomra húzni a fejét.

“Tudom már nagyon késő mondani, tudom már nincs értelme mondani, tudom, már felesleges megvallani, tudom már nincs értelme elárulni: életem része voltál, életem része maradsz, mint távoli, mint elérhetetlen, mint titok."

Gyűlölet

Ha gyűlölsz, az egód kiteljesedik. Az ego csak akkor létezhet, ha gyűlöl, mert a gyűlölet által felsőbbrendűnek érzed magad, a gyűlöletben elszigetelődsz, a gyűlölet meghatároz. A gyűlöletben egy bizonyos identitásra teszel szert. A szeretetben az egónak el kell tűnnie. Ha szeretsz, nem vagy többé elszigetelt: a szeretet segít feloldódni másokban. A szeretet találkozás, egyesülés. Ha túlságosan ragaszkodsz az egódhoz, akkor a gyűlölet könnyű, a szeretet pedig a legnehezebb dolog. Légy óvatos, éber: a gyűlölet az ego árnyéka. A szeretethez nagy bátorságra van szükség. Nagy bátorságra van szükség hozzá,mert az ego feláldozásával jár. Csak azok képesek szeretni, akik készen állnak arra, hogy senkivé váljanak.

Emlékezz...

...amikor nem, mint ép, egészséges jön a világra, hanem torz testtel, torz szellemmel vagy mindkettővel, emlékezz rá, hogy akkor is a Te gyermeked.
Arra is emlékezz, hogy joga van az élethez, bármilyen legyen is az, és joga van a boldogsághoz, amelyet neked kell megtalálnod a számára.
Légy büszke a gyermekedre, fogadd el olyannak, amilyen, és ne törődj a tudatlanok szavaival és bámuló pillantásaival! Ennek a gyermeknek jelentősége van a Te számodra, és valamennyi gyermek számára. Ha kiteljesíted az életét, érte és vele megleled az örömöt. Azt az örömöt, amit még gyanítani sem mersz.
Emeld fel a fejed, és menj a kijelölt utadon!

 Pearl Buck: A gyermek, aki soha nem nőtt fel

Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba. A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül. Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget. A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel.

Független

Ha két független, szabad ember - akik a saját vállukon hordják a felelősséget - találkozik, abban mérhetetlen szépség rejlik. Egyik sem teher a másik számára. Egyik sem hárít semmit a másikra. Egészen elvetették az áthárítás gondolatát. Együtt lehetnek, de egyedüllétük érintetlen marad, kristálytiszta, szűzi. Sosem lépnek át egymás területére. Élvezhetik egymást éppen amiatt, hogy különállóak.

Elmélkedés - születés utáni élet

- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság! Semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni és majd a szánkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni… ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok
én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg kicsit másképp, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös
zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne, és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmilyen mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No de néha, mikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk.

Boldogság

Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. 

Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. 

Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. 

Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékét. 

Boldognak is kell lenni, közben.

Márai Sándor: Füveskönyv

Felnőttkor

Az állandóan imádkozó tanítványhoz így szólt a Mester:
– Meddig fogsz még Istenre támaszkodni, ahelyett, hogy a saját lábadra állnál?
A tanítvány megdöbbent.
– De hiszen te tanítasz bennünket arra, hogy Istenre mint Atyára tekintsünk.

– S mikor fogod megtanulni, hogy egy apa nem azért van, hogy rátámaszkodjunk, hanem azért,

hogy önállóságra neveljen?

Egyik régi kedvencem

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.

A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.
 Végül azonban az egyik lény így szólt: "Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba."
 A többi lény kinevette, és azt mondták: "Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!" De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta. Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott. Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: "Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!" És a sodródó így szólott: "Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland.

 

Richard Bach: Illúziók

Nézőpont kérdése

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
- Nagyon jó volt, apa!
- Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
- Igen.
- És mit láttál meg mindebből?
- Azt, apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
- Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

Urald érzelmeidet

"Míg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ és vonalakat karcolt az autó oldalára. Haragjában, a férfi megfogta a gyermek kezét és többször ráütött, nem ismerve fel, hogy a francia kulccsal üti. A kórházban a gyermek elveszí ...tovább »tette az összes ujját a törés miatt. Mikor a gyermek megkérd ezte az apját, szemében fájó tekintettel : - Apa mikor fognak visszanőni az ujjaim? Az apa felismerve tettének súlyát, szólni sem tudott.
Visszament az autójához és többször belerúgott.
Saját cselekedetétől feldúlva leült az autó elé és a karcolásokat nézte.
A gyermek azt írta:..."SZERETLEK APA!"
A tárgyak használatra vannak, az emberek szeretetre! A probléma a mai világban az, hogy az EMBEREK VANNAK HASZNÁLVA ÉS A TÁRGYAK SZERETVE!

Legyünk óvatosak és tartsuk emlékezetünkben ezt a gondolatot:...
A tárgyak azért vannak, hogy használjuk, az emberek pedig hogy szeressük őket!
Légy ura érzelmeidnek:
- vigyázz a gondolataidra, szavak lesznek belőlük,
- vigyázz a szavaidra, cselekedetek lesznek belőlük,
- vigyázz a cselekedeteidre, megszokások lesznek belőlük,
- vigyázz a megszokásaidra, szenvedély lesz belőlük,
- vigyázz a szenvedélyedre, rabsággá és végzeteddé válhat!
A harag és a szeretet nem ismernek határt. Válaszd a szeretetet, hogy szép és kedves életed legyen!
Ezért tart ott az emberiség ahol most.

Megtanulod...

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked, ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked. És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz... Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes.
(Veronica A. Shoffstall)

"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. (...) A mag eddig biztonságban volt, akár ezer évig is biztonságban lett volna - a csíra számára azonban rengeteg a veszély. De a csíra elindul az ismeretlen felé, a nap felé, a fény forrása felé, anélkül, hogy tudná "hová?" és "miért?" Hatalmas keresztet kell cipelnie, de a magot megszállta egy álom, és ezért nekivág az útnak. Ugyanilyen az ember útja is. Nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá."

Mi a különbség erő és bátorság között ?

Erő kell ahhoz, hogy kemény légy
Bátorság ahhoz, hogy gyengéd.

Erő kell ahhoz, hogy őrt állj
Bátorság ahhoz, hogy leengedd a védő falakat.

Erő kell ahhoz, hogy meghódíts 
Bátorság ahhoz, hogy megadd magad.

Erő kell ahhoz, hogy bizonyos légy
Bátorság ahhoz, hogy kételkedj.

Erő kell ahhoz, hogy beilleszkedj
Bátorság ahhoz, hogy kitűnjél.

Erő kell ahhoz, hogy átérezd mások fájdalmat
Bátorság ahhoz, hogy érezd a sajátod

Erő kell ahhoz, hogy elrejtsd érzelmeidet
Bátorság ahhoz, hogy felfedd őket.

Erő kell ahhoz, hogy elviseld az erőszakot
Bátorság ahhoz, hogy megállítsd

Erő kell ahhoz, hogy megállj a saját lábadon 
Bátorság ahhoz, hogy merj másokra támaszkodni.

Erő kell ahhoz, hogy szeress
Bátorság ahhoz, hogy engedd másoknak, hogy szeressenek.

Erő kell ahhoz, hogy túlélj
Bátorság ahhoz, hogy élj.
 

Idézetek Ralph Waldo Emerson tollából

Ralph Waldo Emerson idézeteit olvasva azt gondolhatnánk, hogy talán mai írótól olvasunk pedig valójában az 1800as években élt.

"A világ utat nyit annak az embernek, aki tudja, merre tart."


"Az élet egyik legszebb jutalma, hogy miközben az ember máson segít, egyben önmagán is segít."


"Ne a járt úton haladj, hanem inkább abban az irányban indulj el, amerre még senki sem járt előtted, és te hagyj magad után lábnyomokat."


"Nincs az a magánélet, ami ne lenne leleplezhető. A civilizált világban nem lehet titkot tartani. A társadalom olyan, mint valami álarcosbál, ahol mindenki eltitkolja az igazi személyiségét, de rejtőzködés közben lelepleződünk."


"Emlékszik bárki olyan időkre, amelyek nem voltak kemények, és amikor nem voltunk szűkében a pénznek?"


"Nem lehet elég korán szívességet tenni, mert soha nem tudhatod, mikor lesz túl késő."


"Mindenért, amit elszalasztottál, nyertél valami mást, és mindenért, amit nyersz, elveszítesz valami mást."


"Igazat beszélj, és az egész természet az összes szellemekkel melléd áll! Igazat beszélj, és minden élő és élettelen is téged fog igazolni, még a fű gyökerei is megmozdulnak a föld alatt, hogy melletted tanúskodjanak."


"Összehasonlítottam magam egyik barátommal, aki mindent meg akar kapni a világtól és csalódott, ha nem a legjobb jut neki. Azt tapasztaltam, hogy jómagam egyre inkább a másik végletnél indulok, nem várok semmit, és hálás vagyok mindenért, még a legkisebb dolgokért is."

Mielőtt Anya lettem

Mielőtt Anya lettem
Főzhettem magamnak meleg ételt.
Ruháim nem voltak pecsétesek.
Nyugodtan telefonálhattam.

Mielőtt Anya lettem,
Addig aludtam amíg akartam
És nem izgultam milyen későn fekszem le.
Minden nap megfésülködtem és fogat mostam.

Mielőtt Anya lettem,
Minden nap kitakarítottam.
Nem botlottam meg játekokban és
nem felejtettem el altatódalok szövegét.

Mielőtt Anya lettem
Nem izgultam, hogy a növényeim mérgezőek-e.
Nem gondoltam védőoltásokra.

Mielőtt Anya lettem
Nem hányt le senki
Nem lettem kakis
Nem köptek le
Nem rágcsáltak meg
Nem pisiltek le
Vagy nem csípkedtek meg pici ujjak sem.

Mielőtt Anya lettem teljes birtokában voltam:
Gondolataimnak
Testemnek
Lelkemnek.
Végigaludtam az éjszakákat.

Mielőtt Anya lettem
Sosem tartottam egy síró gyereket, hogy az orvos megvizsgálhassa
Vagy beadja neki az injekciót.
Sosem néztem könnyes szemekbe és sírva fakadtam
Sosem váltam boldoggá egy egyszerű mosolyon.
Nem maradtam fenn késő éjjel, hogy egy alvó bébiben gyönyörködjek.

Mielőtt Anya lettem
Nem tartottam kezemben egy alvó bébit mert nem akartam letenni.
Sosem éreztem, hogy a szivem apró darabokra törik
Mikor nem tudtam megszüntetni a fájdalmat.
Nem tudtam, hogy valami olyan pici ekkora hatással lesz életemre.
Sosem tudtam, hogy képes vagyok valakit ennyire szeretni.
Nem tudtam, hogy ennyire imádni fogom az Anyaságot.

Mielőtt Anya lettem
Nem ismertem az érzést, hogy a szívem a testemen kivül van.
Nem tudtam milyen nagyszerű érzés a gyerek etetése.
Nem ismertem az Anya és Gyermeke közti köteléket.
Nem tudtam, hogy valami oly pici
Olyan fontossá tehet.

Mielőtt Anya lettem
Sosem keltem fel az éjszaka kellős közepén
Minden 10 percben, hogy megnéezzem minden rendben van-e.
Sosem ismertem a melegséget
Az örömöt
A szeretetet
A szívfájdalmat
A csodát
Vagy az Anyaság élvezetét.
Nem tudtam, hogy képes vagyok ilyen érzésekre, mielőtt Anya lettem.

Egy barát képmása

Nem adhatok megoldást az élet minden problémájára, kétségekre vagy félelmekre
De meghallgatlak, és együtt keresem veled a válaszokat.

Nem változtathatom meg a múltadban lévő összes szívfájdalmat és szenvedést sem a jövőben megtörténő még ismeretlen történéseket.
De ott leszek melletted, amikor szükséged van rám.

Nem állíthatom meg a lábad, hogy meg ne botolj.
Csupán a kezemet nyújthatom feléd amibe ha megkapaszkodsz talán nem esel el.

Az örömeid, győzelmeid, sikereid és boldogságod nem az enyémek
Mégis veled a mosolyom amikor te is mosolyogsz.

Döntéseket nem hozhatok az életedben, és nem ítélkezhetek
Csupán támogathatlak, bátoríthatlak és segíthetek, amikor megkérsz rá.


Nem akadályozhatom meg, hogy elfordulj a barátságunktól, az értékeidtől, tőlem.
Csupán imádkozhatok érted, beszélgethetek veled és várok rád.

Nem határozhatok meg határokat számodra
De adhatok teret neked a változásra, teret a fejlődésre és lehetőséget, hogy önmagad légy.

Nem akadályozhatom meg, hogy a szívedet összetörjék
De sírhatok veled és segíthetek összeszedni a széthullott darabokat, hogy együtt összerakhassuk őket.

Nem mondhatom meg neked, hogy ki vagy
Csupán annyit tehetek, hogy szeretlek és hű barátként állok melletted.

Siker

"Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon - egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker."

Ralph Waldo Emerson

"A bölcsesség nem mások, hanem Önmagunk uralása. A nemesség
nem név vagy hatalom, hanem önmegismerés kérdése: ismerd meg
Önmagad, s magadban az egész világot megleled. A
boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz, egyszerűen
csak harmónia dolga."
(Lao-Ce)

Kötődés

Magamban hordom a szívedet,

a szívemben hordom.

Mindig itt van velem.

Bárhová megyek, mindig kell nekem.

És akármit teszek, bármi lesz,
Te ott leszel kedvesem.
A sors nem riaszt,
mert Te vagy a sors nekem.

Nem kell világ ennél szebb,
mert Te vagy a világ, igen.
Íme a titkok titka,
mit senki se tud:

gyökere minden gyökérnek,
rügye minden rügynek,
egek feletti ég a fán,
mely maga az élet.

Mely magasabbra nő,
mit a lélek remélhet,
vagy elme megérthet,
mint az alá nem hulló csillagok csodája.

A szívemben őrizlek.
Ott őrizlek a szívemben.

E.E. Cummings

Nem hiszek a véletlen találkozásokban...

" Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez.Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között. "

Márai Sándor: Eszter hagyatéka

Kelj fel!!

“Kelj fel! Ha biztosan tudnád, hogy halálos beteg vagy, ha kevés lenne hátra értékes idődből, hogy hasznosítsd az életed és eltöprengj azon, ki vagy, nem pocsékolnád az idődet önmagad kényeztetésére, félelmeidre, letargiákra vagy ambíciókra. Nos, azt mondom neked, hogy halálos beteg vagy; meg fogsz halni ugyanis. Néhány évvel több vagy kevesebb idő, mielőtt elmúlnál, nem sok különbséget jelent. Légy boldog most, ok nélkül – vagy soha nem leszel az.”

(Dan Millman – A békés harcos útja)

Tóth Árpád - Esti sugárkoszorú

Előttünk már hamvassá vált az út
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Ha érdemes, ha nem!

Ma sem volt könnyű élni.
Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! - mindig
érdemes lesz, hiszem!
Nehéz- s el kell fogadni,
ki szemben áll velünk,
s azokat elviselni
kikkel menetelünk.
Ütésük úgy eltűrni,
hogy meg se tántorodj:
- a túloldal ne lássa
mint hull szét táborod.
Emelni, vinni vállon,
ki gyenge s már kidől:
s mert rá is jut erődből
ledöfne- úgy gyűlöl.
Naponként mosolyogni,
kínban, azok között,
kik összefenik szemük
egy jó szavad mögött.
Menni velük - már régen
nem értük - Csak azért,
mert e sereg iránya
valami célt ígért!
Velük és ellenükre
annyi közt egyedül,
- vívni, mégis azért, mi
csak együtt sikerül!:
Mindez ma sem volt könnyű
- s nem lesz könnyű sosem -
de törvény előtt vállalt sors ez,
HA ÉRDEMES, HA NEM!!

Váci Mihály

Erre születtünk

Az élet nem bűn,

hanem heroikus vállalkozás.

Olyan küzdelem és háborúság

és gyönyörűséges kaland,

amiben az emberi szellemnek

győzelmet kell aratnia, elsősorban önmaga káosza és sötétsége felett.

Müller Péter

Képpel s szóval

Több alkalommal is találkoztam már olyan képekkel, amelyeken számomra szimpatikus idézetek voltak. Néha úgy éreztem, hogy a kép tökéletesen illik az idézetek hangulatához viszont alkalmanként kívántam bárcsak más képpel láthatnám a remek idézetet.
Mióta tudatosabban keresem a nekem tetsző idézeteket megfogalmazódott bennem, hogy akár magam is "készíthetnék" ilyen képpel gazdagított idézeteket. Ime az első próbálkozásom ebben a stílusban.

Szeretetről

A szeretet nem szokás, elkötelezettség vagy hála. A szeretet nem az, amit a romantikus dalok mondanak róla. A szeretet van. Nincs definíciója. Szeress, és ne kérdezz sokat. Csak szeress.

Mindenki tud szeretni, hiszen mindannyian ezzel az adottsággal születünk. Van, aki eleve jól csinálja, de a többségnek újra kell tanulnia, vissza kell emlékeznie, hogyan szeretett, és mindenkinek - kivétel nélkül mindenkinek - el kell égetnie az elmúlt érzelmeket, újra kell élnie néhány örömöt és fájdalmat, botlást és gyógyulást, hogy észrevehesse a vezérfonalat, ami ott rejlik minden új találkozásban.

Paulo Coelho

Sors, végzet?

Sokszor gondolkodtam azon, hogy mi a különbség - ha van különbség a szavak sors és végzet között.
Ez újból felmerült bennem amikor ezt a kis szösszenetet olvastam.


"A mester így szól a nőhöz, aki a végzete miatt panaszkodik : Te vagy az, aki a végzetedet alakítod.
De azért csak nem én vagyok a felelős, hogy nőnek születtem? kérdezi a hölgy.A mester így válaszol: Nőnek születni az nem végzet, hanem sors. Végzet az, hogy hogyan fogadod el az asszonyságodat és mit hozol ki belőle. "





Valaki nálam bölcsebb így magyarázta ezt:

"Sorsunkat mi választottuk magunknak! Mindannyian olyan sorsvonalat hoztunk magunkkal születésünkkor, amelyben át kell alakítanunk gondolkodásunkat. Amikor valaki a Földre születik, akkor szükségszerűen egy meghatározott zenekarba születik bele. A hasonlat egy kicsit azért sántít, mert bár ott látjuk, hogy melyik az a zenekar, de Földre születésünk után ez nem automatikusan történik. Sok ártó erő próbál más zenekarba terelni bennünket. Ezeknek ellent kell állnunk! Nem elég a testi vonzalom, sem a szellem, sem a lelki önmagában. Egyszerre van szükség mind a háromra ahhoz, hogy abba a karba kerüljünk, melyet ott világosan láttunk magunkénak. Kemény, önfegyelmező, értelmet komolyan működtető harc következménye lehet csak az, hogy megtaláljuk és fölvállaljuk a nekünk megfelelő, a minket megillető kart, azaz sorsunk vonalát. Ehhez viszont tudás kell és ezt a tudást bizony nem szabad siettetni, mert az ősellenség úgy akarja megrontani az érettebb lelkeket, hogy sietteti őket. Pedig a bölcs és türelmes várni tudó tudja csak a meglátott jót, megvalósítani. Meg kell tanulni a Várni Tudást! Azaz legyünk Alázatosak.
A végzet pedig a nem átgondolt, türelmetlenség következtében hozott rossz döntéseink és lépeseink együttes velejárója. Ahogy döntesz az lesz a végzeted is."
Mindenkinek sok türelmet kívánok akkor :)

Sütit enni

"Egyik beteg - egy sikeres üzletember - azt mondta nekem, hogy mielőtt megtudta, hogy prosztata rákkal diagnosztizálták mindig depressziós volt ha dolgok nem úgy mentek ahogy ő akarta. Boldogság az volt, amikor "megehette a sütijét". Ha megette a sütit akkor minden jó volt, ha nem ehette akkor az élet nem ért semmit. A "süti" viszont mindig változott. Valamikor pénz volt, valamikor hatalom, valamikor élvezet. Máskor egy új autó, egy nagyobb szerződés, még tekintélyesebb kinevezés volt az öröm tárgya. Másfél évvel a diagnózis előtt csak rázta a fejét bánatosan " Úgy tűnik mintha gyerek koromban tanultam volna utoljára hogyan kell élni. Amikor adok egy szelet sütit a fiamnak, boldog.
Ha elveszem a sütit akkor szomorú. Ö még csak két és fél éves, de én már negyvenhárom vagyok. Ilyen sokáig tartott megértenem, hogy a süti soha nem fog sokáig boldoggá tenni.
Abban a pillanatban, hogy ha megkapom a sütit már morzsáira kezd hullani és amiatt kezdek aggódni, hogy teljesen szétmorzsálódik vagy hogy valaki elveszi majd tőlem.
Tudod, sok mindent fel kell adnod ahhoz hogy gondoskodhass a sütiről, hogy megelőzd a morzsálódását és biztosítsd hogy soha senki ne vegye el tőled. Talán nem is lesz arra lehetőséged, hogy megedd a sütit mert olyan elfoglalt vagy azzal, hogy nehogy elveszítsd. Az élet nem arról szól, hogy birtokold a sütit."
A beteg ekkor nevetett és azt mondta a rák megváltoztatta őt. Életében először boldog. Nem érdekli, hogy megy az üzlet, nem érdekli, hogy veszít-e vagy nyer golfozáskor. Két éve a rák megkérdezte tőle, rendben mi a fontos? mi az ami igazán fontos? Hát az élet az fontos. Élet, élni bárhogy ahogy élni tudsz, élet sütivel, élet süti nélkül. Boldogságnak semmi köze a sütihez, csak az életben maradáshoz van köze. Ezelőtt kit érdekelt az idő? Megállt elgondolkodva és azt mondta, bakker hát azt hiszem, az élet a süti.

Idézetek...

"Egyikünk élete sem könnyű. És akkor?

Legyen bennünk kitartás,

és mindenek előtt bízzunk önmagunkban.

Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben,

és ezt - kerül, amibe kerül - meg tudjuk valósítani."

(Marie Curie)

"Ha kevesebbed van, kevesebb miatt kell aggódnod." Buddha


"Ha a pénz jelenti számodra a függetlenséget, soha nem éred el. Az egyetlen igazi biztonságot, amit egy ember elérhet az életben a felhalmozott tudás, tapasztalat és képesség jelenti."
Henry Ford


“Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.” (Charlotte Brontë – Jane Eyre)



"Minden percért, amit mérgelődéssel töltesz, elvesztegetsz 60 másodpercnyi boldogságot."
Ralph Waldo Emerson

Legfontosabb lecke

Ezt a történetet a saját magam okulására is megőriztem, szeretném megosztani most mindenkivel.


"A nővér iskola második hónapjában a tanárunk egy villámtesztet adott nekünk. Én nagyon lelkiismeretes diák lévén végig futottam a kérdéseket mielőtt válaszoltam volna. Az utolsó kérdésen megakadt a szemem. "Mi a neve annak a hölgynek, aki takarítja az iskolát?"
Láttam a nőt több alkalommal is. Tudtam, hogy magas, sötét-hajú és olyan 50es éveiben járhat, de hogy tudnám a nevét? Beadtam a tesztet, az utolsó kérdést üresen hagytam.
Néhány perccel az óra vége előtt egy osztálytársam megkérdezte a tanárt, hogy az utolsó kérdés beleszámít-e a tesztbe.
Teljes-mértékig válaszolt a tanár. A karrierjük során rengeteg emberrel fognak találkozni. Mindegyikük fontos lesz. Megérdemlik a teljes figyelmüket és gondoskodásukat, még akkor is, ha csak annyit mondanak nekik, hogy 'hello'
Soha többet nem felejtettem el ezt a leckét. Azt is megtanultam, hogy a hölgy neve Dorothy volt."

Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést

“Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,
fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.
Példálózás helyett példát mutatnék.
Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.
Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék.
Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.
Kirándulnék, sárkányt eregetnék,
Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.
A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.
Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném.
Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.
Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről
és többet a szeretet hatalmáról.”
(Diane Loomans)

Fedezd fel a belül rejtőző kincset

Olvastam egy történetet egy emberről, aki egy icipici lakásban élt és mélységes szegényben élt majd meghalt. Életében még az is előfordult, hogy hajléktalan volt és az utcán élt. Ez az ember soha nem mondhatta el magáról, hogy sikeres volt és semmiben sem győzedelmeskedett. Csupán itt élt majd meghalt akárcsak egy ismeretlen arc a tömegben.

A temetése után a család néhány tagja elment kitakarítani a nagyon elhanyagolt kis lakást. Találtak egy képet a falon és eladták egy hölgynek a zsibvásáron. A hölgy elvitte a helyi műkereskedőhöz felbecsültetni az értékét. A legnagyobb meglepetés érte őt, amikor kiderült, hogy a kép hihetetlenül értékes. A kép, ami évekig ebben a romos lakásban lógott a falon egy híres festő műve volt, aki az 1800as években élt. A nő úgy határozott, hogy elárverezteti a festményt és a végén több millió dollárért el is adta.

Képzeld el mennyire megválthatott volna a szegény ember élete, ha tudta volna mennyit ért a tulajdona. Multimilliomos volt és még csak nem is tudott róla. Milliónyi ember él ma a Földön, akik felbecsülhetetlen értékeket hordoznak magukban és még csak nem is tudnak róla. Néha fel kell fedeznünk mi rejlik a belsőnkben, hogy igazán megértsük az értékeinket.

Ne elégedj meg a középszerűséggel. Te egy mestermű vagy, amit a világ leghíresebb művésze alkotott.
Minden reggel, amikor felkelsz emlékeztesd magad arra, hogy
"Fontos vagyok, Isten saját-kezűleg választott ki engem és a személyem jelentős és felbecsülhetetlen értéket képvisel."

Mert az Ő alkotása vagyunk.. (Efézusi levél, 2:10, ÚSZ)

Joel Osteen tollából

Tanulj a hibáidból

Thomas Edison legalább 2000 különböző anyagot próbált ki, hogy az égő rostjaként használja. Amikor egyik sem volt megfelelő erre a célra az asszisztense így panaszkodott: Minden munkánk hiába volt, semmi nem tanultunk ebből.
Edison így válaszolt magabiztosan: Ó dehogynem, nagyon sokat haladtunk már, rengeteget tanultunk. Most már tudjuk melyik az a kétezer elem, ami nem alkalmas az égő elkészítésére.


Híres mondása szerint "a lángelme egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék veríték".


Még egy történet Edisonról:
Thomas Edison laboratóriuma 1914 decemberében csaknem teljesen a lángok martalékává vált. Jóllehet a kár meghaladta a kétmillió dollárt, az épület csak 238000 dollárra volt biztosítva, mivel betonból készült, s így tűzállónak hitték. Edison életművének nagy része odaveszett azon a decemberi éjszakán. A tűzvész tetőpontján a feltaláló huszonnégy esztendős fia, Charles az aggodalomtól fél-őrülten rohangászott a füst és törmelék között, míg végre megtalálta az apját a tűz közelében, arcát vörösre festette a lángok visszfénye, ősz haja lobogott a szélben.
— A szívem sajgott érte — számol be az esetről Charles Edison. — Már nem volt fiatal, s most mindene elpusztult. Észrevett. „Hol van anyád?” kiabálta. Azt feleltem, nem tudom. „Eredj, keresd meg, hozd ide, soha az életben nem láthat még egyszer ehhez hasonlót.” Másnap reggel, reményeinek és álmainak üszkös romjai között kószálva, a hatvanhét esztendős Edison kijelentette: — A katasztrófa legnagyobb haszna, hogy minden tévedésünk elégett. Hála Istennek tiszta lappal indulhatunk újra.
Három héttel a tűz után sikerült megszerkesztenie az első fonográfját.


ui:
Gondoltatok már rá, hogy ha Edison nincs, akkor gyertyafénynél néznénk a TV-t?

Baranyi Ferenc - Az ébrenlét a bátorság

Éjfélkor a sötét belémlát,
ilyenkor vallanak a némák,
és a süketek dobhártyája
beleremeg az éjszakába.
Nem könnyű a magunkba-nézés,
ítélőszékhez önidézés,
jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól,
ha ilyen éjszakán elalszol!

Az ébrenlét a bátorság itt:
lehurrogni lelked, ha ámít,
rágondolni, amire nem mersz,
akármilyen nehéz, keserves,
büntetni magad röstellt könnyel,
társ-nélküli, szegetlen csönddel,
nézni, midőn a képre fény száll,
amit az éj tükre elédtár.

Ó én tudom: a gyöngeségem
legláthatóbb a tükör-éjben,
s én látom legjobban, hisz éjjel
magam vagyok rossz számizével.
Nincs kínzóbb a felismerésnél:
hazugnak látni, mit beszéltél,
mondandónak, mit elhallgattál,
adandónak, amit nem adtál.

Magam vagyok magam fegyence,
bíráim legkegyetlenebbje,
s még az lehet csak, akin látszik,
hogy éjszakákat áttusázik,
aki velem éber az éjben:
legyen bírám s ha kell, pribékem,
de megítélni hogy merészel,
aki nyugodtan alszik éjjel?!

Legyen a bírám talpig ember,
magát-vizsgáló becsülettel,
s ítéljen el, egyazon szinten,
mint embert ember, istent isten,
mint ön-legyőző ön-legyőzőt,
miként legyőzöttet legyőzött,
de sárga törpék tű-sisakban
ne mocorogjanak alattam.

Ha számonkérő éjben alszol:
jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól!
Bár nehéz a magunkba-nézés,
ítélőszékhez önidézés,
de áldozzunk ennyit magunknak,
kiéjszakázott igazunknak,
s azoknak, akik tisztelettel
úgy neveznek minket, hogy ember.

Györe Imre - Élet

és eltökéltem rég magam
ifjan s együgyűen
akárhány évet élek is
nem lesz egyéb ügyem
mint felhúzni ki leragadt
sorsára nem lel szavakat
helyette is beszéljek és rákiáltsak hangosan
járjon az kinek lába van
előre nézzen messze
ha lát magasló hegyeket
valahányukat mássza meg
és dolgát ne eressze
elsorvadni bár túl nehéz
hegyet mászni a láb és a kéz
félúton érzi gyönge de tudja csak fönn látja meg
a láthatár mily messze megy
míg elveszik a ködbe
magát legyőzve álljon ott
várja a fölkelő Napot
vessen véget az éjnek
s ha fénye szemébe csapott
hogy arcán könnye szétfutott
üvöltse néki élek

AZ ÉLET PILLANATAI

Vannak olyan pillanatok az életben, amikor olyannyira hiányzik nekünk valaki, hogy ki szeretnénk őt szakítani az álmainkból és úgy igazából meg szeretnénk ölelni!

Amikor a vidámság ajtaja bezárul egy másik kinyílik; de gyakran olyan sokáig nézzük a zárt ajtót, hogy nem vesszük észre a másikat, amely kinyílt a számunkra.

Ne higgy a szemednek; az becsaphat.

Ne higgy a fényűzésben; az is megfakul.

Higgy valakiben, aki megmosolyogtat,

Mert csak egy mosoly tehet egy borús napot vidámmá.

Találd meg azt, aki a szíved megmosolyogtatja.

Álmodd, amit álmodni akarsz;

menj oda, ahova menni akarsz;

légy az, aki lenni szeretnél,

mert csak egy életed van és egy lehetőséged, hogy megtedd mindazt, amit meg szeretnél tenni.

Lehet elég vidámságod ahhoz, hogy boldog légy, elég megpróbáltatás az életedben ahhoz, hogy erős légy, elég bánat, ahhoz hogy ember légy és elég remény ahhoz, hogy boldog légy.

A legboldogabb embereknek nem feltétlenül jut mindenből a legjobb;

ők pusztán mindenből, amivel találkoznak életük során a legtöbbet hozzák ki.

A legfényesebb jövő mindig egy elfelejtett múlton fog alapulni;

nem tudsz továbblépni anélkül, hogy ne hagynád a múltbeli hibákat és bánatokat magad mögött.

Amikor megszülettél sírtál, míg körülötted mindenki mosolygott.

Éld úgy az életed, hogy a végén te legyél az egyetlen, aki mosolyog, míg a körülötted lévők sírnak.

Ne az éveket számold – számold az emlékeket!