és eltökéltem rég magam
ifjan s együgyűen
akárhány évet élek is
nem lesz egyéb ügyem
mint felhúzni ki leragadt
sorsára nem lel szavakat
helyette is beszéljek és rákiáltsak hangosan
járjon az kinek lába van
előre nézzen messze
ha lát magasló hegyeket
valahányukat mássza meg
és dolgát ne eressze
elsorvadni bár túl nehéz
hegyet mászni a láb és a kéz
félúton érzi gyönge de tudja csak fönn látja meg
a láthatár mily messze megy
míg elveszik a ködbe
magát legyőzve álljon ott
várja a fölkelő Napot
vessen véget az éjnek
s ha fénye szemébe csapott
hogy arcán könnye szétfutott
üvöltse néki élek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése